Március 15-e nem csak Magyarország nemzeti ünnepe, hanem az egyik legfontosabb ünnep, minden magyar ünnepe. Március 15. a szabadság és a hazaszeretet ünnepe.

Március idusán múltunk egyik legfontosabb sorsfordulója előtt tisztelgünk. A világ magyarsága azokra a hősökre emlékezik, akik megteremtették a polgári modern Magyarországot és bátran vállalták a harcot az idegen önkénnyel szemben.

Minden tiszteletet megérdemelnek azok a hazafiak, akik olyan Magyarországról álmodtak, amely független, és nem idegen hatalmaknak alárendelten létezik.  Akik azért harcoltak, hogy Magyarország megmaradjon olyan nemzetnek, amely képes saját életét, sorsát irányítani.

1848-ban Magyarország megmutatta: van tehetsége a szabadsághoz, amely akkor egyszerre jelentette az új gondolatok, a tulajdon és a polgárosodás szabadságát. A magyarok valóban csodát műveltek: eltörölték a kiváltságrendszert, szélesre tárták a kaput a fejlődés előtt.

A szabadságharc a túlerővel szemben elbukott ugyan, de 18 évvel később a dualizmus keretei között Magyarország ismét önmagára talált.

S ha ideiglenesen vereséget is szenvedett a nemzet, az 1867-es kiegyezés megmutatta a forradalom és szabadságharc vezetőinek igazságát és küzdelmének értelmét.

Tavaly a világjárvány miatt nem ünnepelhettük együtt március 15-ét. Idén már közösen emlékezhetünk a forradalom és szabadságharc hőseire, a márciusi ifjakra, de az ünnep mégsem felhőtlen.

Nehéz napokat élünk, amely az ünnepet is beárnyékolja.

Emlékezzünk méltósággal a hőseinkre, mert az ő helytállásukból ma is erőt meríthetünk.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!