Az ENSZ 1972-ben nyilvánította nemzetközi környezetvédelmi világnappá június 5-ét. A jeles nap előtt az alföldi szikes élőhelyek fontosságát bemutató cikkel tiszteleg a kormányhivatal.
Magyarországon a szikes talajok területfoglalása körülbelül 6%, és főleg az Alföldön találkozhatunk velük. A szikesedés oka a talajban található vízben oldódó sók együttes mozgása az időszakosan magas talajvízzel. A párolgás során ezek a sók feldúsulnak, akár a talajfelszínre is kiválhatnak. Túrázás közben sokszor láthatunk a pusztákon fehér szikfoltokat, valamint szikpadkákat. A szikes területeknek egyedi formakincsei, növény- és állatvilága, valamint élőhelytípusai vannak.
A szikes puszták hazánk legérintetlenebb gyepterületei közé tartoznak, mert a mostoha talajviszonyok miatt nem alkalmasak mezőgazdasági felhasználásra. Jellegzetes sótűrő flórájukban megtalálható a sziki pozdor, a sziki útifű, a sziki üröm, a magyar sóvirág, de a népi gyógyászatban is kedvelt orvosi székfű, más néven kamilla is. Faunájukból kiemelendő ízeltlábú a pannon sáska és az arany bábrabló, madarak közül a kékvércse, az emlősök közül pedig a molnárgörény említésre méltó.
Az Alföld legértékesebb vizes élőhelyei közé tartoznak a szikes tavak, amik Magyarországon ex lege (azaz a törvény erejénél fogva) védettnek számítanak. A szikes tavakra nem minden esetben jellemző az állandó vízborítás, időszakosságuk miatt igen változatos vizes élőhelyeknek számítanak. Nagyon sok védett vagy fokozottan védett vízi-, gázló- és partimadár lelhető fel ezeken a területeken, mint például a gulipán, a kis kócsag, a széki lile, a nagy goda, a piroslábú cankó és a gólyatöcs.
A szikes élőhelyeknek több veszélyeztető tényezője is van, érzékenységük főleg a víztől való függésükből ered. Legnagyobb károsító hatása a mezőgazdaság térfoglalásával együtt járó lecsapolásoknak, vízelvezetéseknek és egyéb vízrendezéseknek van, ezeknek köszönhetően csökkent le a szikes tavak száma ilyen drasztikusan napjainkra. Egyre aktuálisabb probléma a klímaváltozás is, a folyamatosan hosszabbodó aszályos időszakok szintén a szikes vizes élőhelyek száradását okozza. A pusztákon igen fontos a legeltetés megléte és annak megfelelő művelése is, mivel hiányával, vagy éppen a területek túlhasználatával a növényzetben jelentős változások mehetnek végbe. Megemlítendő veszélyforrás még a területek szennyezése, szemetelése vagy a túlzott forgalom által okozott taposási kár is.
Ezen értékes élőhelyek védelme kapcsán fontos szerepe van a környezeti nevelésnek, hogy az emberek megismerhessék és védhessék azokat. Lényeges a hagyományos legeltetéses állattartás támogatása, valamint a víz elvezetése helyett, a vízmegtartást kell előtérbe helyezni.
Csongrád-Csanád Vármegye ismertebb szikes élőhelyei közé tartozik a Pusztaszertől keletre elhelyezkedő Büdös-szék, a Sziksósnál található Nagy-szék, a Mórahalom mellett lévő Kis-széksóstó, Nagy-széksóstó és Tanaszi-semlyék, a Ruzsától déli irányban fekvő Bogárzó, a Kistelek és Balástya között lévő Müller-szék, valamint a vármegye határon fekvő Gátéri Fehér-tó.
