A békéscsabai Hankó Lászlóné fogadóóráján avval kereste meg Erdős Norbert országgyűlési képviselőt, a Békés Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottját, hogy – mint az egykori csehszlovák-magyar „lakosságcsere”, kitelepítés áldozatának – vállalja fel ügyét, illetve ügyüket, hiszen más érintettek is élnek még köreinkben. A panaszos elmondta, hogy ő már nem először fordul a témában illetékesekhez, a média gyakran foglalkozik a fonák történelmi helyzettel, a kártalanítás jogosságát és szükségességét sem vitatják, ellenben konkrét eredmény nincs.

Hankó Lászlóné a balliberális kormányok idején minisztériumokkal állt levelezésben, amelyek a jogszabály megalkotásáig megértő és szíves türelmét kérték, de azóta sem történt semmi.

Hankó Lászlónét annak idején értesítették a törvényalkotási folyamat elhúzódásának természetes indokairól, amelyek között mind politikai, mind pedig szakmai okok egyaránt fellelhetőek voltak, ám őt ez nem vigasztalta. A korabeli magyar kormány hiába kötelezte magát arra, hogy később az áttelepülőket kártalanítja, az elmaradt.
A jogszabályok által megkezdett kárpótlási folyamat azt eredményezte: az elmúlt évek során komoly várakozás alakult ki az érintettek körében aziránt, hogy a nemzetközi szerződésekkel összefüggő jogsérelmek minden sérelmet szenvedett számára végérvényesen rendeződjenek.
Hankó Lászlóné tisztában van vele, hogy a társadalmi igények kielégítése nem vállalható fel a kérdéskör körültekintő szabályozása nélkül. Tudja azt is, hogy a jogszabály megalkotásánál és alkalmazásánál azonos mércét kell alkalmazni az azonos sérelmek orvoslására. A panaszos egyetért avval, hogy figyelembe kell venni a kárpótlás költségvetési vonzatát is.

– Azt már én tettem hozzá a fogadóórán, hogy kormányzati felelősséggel csak úgy lehet dönteni a lakosságcsere által érintettek kárpótlásáról, ha garantáljuk a szakmailag kifogástalan, erkölcsileg vitathatatlan megoldást – nyilatkozta a témáról Erdős Norbert. –  Az ügy érdekében azt kérdeztem Martonyi János külügyminisztertől, hogy a jelenlegi kormány mit tehet a békéscsabai Hankó Lászlónéért, és a hozzá hasonlókért, akik a kényszerű lakosságcsere ma is köztünk élő áldozatai?

Nos, Martonyi János külügyminiszter azt válaszolta a megkeresésre:
„A kérdés rendkívül fontos, időszerű, sürgős intézkedést kíván meg. Le kell szögeznünk, hogy az 1946-ban Csehszlovákiából Magyarországra kitelepítettek kárpótlása ügyében – az 1949. évi Csorba-tói jegyzőkönyv értelmében – a kormányrendelettel valóban csak részleges intézkedés történt. Ezt az Alkotmánybíróság is megállapította 1996-ban és 2003-ban is, és felszólította az Országgyűlést, hogy 2004. június 30-ig tegyen eleget e jogalkotási kötelezettségének”.
A magyar külügyminiszter szerint az előző kormányok hibájából súlyos alkotmányos mulasztás áll fenn. A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára ezért levélben kérte fel az illetékes Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot, hogy a probléma rendezéseként intézkedjen a jogszabályi háttér megteremtéséről, és szolgáltasson igazságot több mint fél évszázad múltán a kárpótlást jogosan igénylőknek.